11–13 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Német spániel jellemzői
Ebben a bejegyzésben a Német fürjészebet szeretném nektek bemutatni. Amennyiben ilyen kutyafajtát szeretnél új családtagnak mindenképpen érdemes elolvasni, hogy illeni fog e hozzád és az életviteledhez (vagy a mostani vagy a jövőben elképzelt életviteledhez, gondolva itt egy családalapításra).
Kezdjünk is bele néhány alap információba amit érdemes tudni ezzel a fajtával kapcsolatban. Eredeti neve: Deutscher Wachtelhund, angol neve: German Spaniel. Németországból származik, az FCI rendszerében 104-es szabvány sorszámmal fogod megtalálni.
Testtömege 18-25 kg körül mozog (természetesen a szuka valamivel könnyebb, mint a kan), várható élettartama 10-14 év természetesen sokban függ attól milyen életet él. A kan kutya marmagassága 48-54 cm között mozog, a szuka kutya marmagassága 45-52 cm között mozoghat. Sokoldalú, kifejezetten aktív, értelmes, jó természetű, könnyen és gyorsan tanítható kutya.
Német fürjészeb eredeti felhasználása
Erdei és vízi vadászatra egyaránt használják. Azt mondják, csak vérbeli vadász kezébe való.
Német fürjészeb temperamentuma
Élénk és szenvedélyes vadász, barátságos és megbízható. Nagyon engedelmes és alkalmazkodó, nem ideges típus és nem agresszív. Erős benne a keresési vágy, ebből adódóan kezdő gazdik számára nem ajánlott póráz nélkül sétáltatni, mert amennyiben szagot fog hajlamos azt követni. Szeret a vízben dolgozni, kártevő vadak ellen is hatékonyan lehet használni. Önálló munkavégzésre alkalmas és gyorsan is bele fog tanulni, de ez csak akkor ajánlott ha megfelelően ki lett képezve.
Német fürjészeb megjelenése
A német spániel közepes méretű, hosszú szőrű, nagyon izmos, nemes fejjel és erős csontozattal. Összességében hosszabb, mint a magas, de soha nem tűnik magasnak a lábon.
Fontos arányok:
A testhossz és a marmagasság viszonya: 1,2-1
A mellkasmélység és a marmagasság viszonya: 0,5-1
A pofa és a koponya régió kapcsolata: 1-1
FCI szerinti standard megjelenése
A német fürjészeb orra nagy és sötét bőrű, tágra nyílt orrnyílásokkal. A depigmentált foltok hibának számítanak. Római orr díszíti a kutyát. Az ajkak feszesek és egyenesek. Pigmentáltságban a szőrzetnek mgefelelő kell, hogy legyen. Az állkapcsán 42 fogból álló teljes fogazat található. A fogak jól fejlettek és erősek.
SZEM: Középbarna, a lehető legsötétebb. Közepes méretű, enyhén ferdén álló, se nem kiálló, se nem mélyen ülő, szorosan illeszkedő, nem látszik rajta szöglet. Szőr a szemhéj peremén.
FÜL: Magas és széles bőrök, laposak, csavarodás nélkül, közvetlenül a szem mögött lógnak. Nem vastag, húsos vagy petyhüdt. Egyenletesen berendezett, belső szélén átnyúló hajjal. Előre fektetett, a bőrök az orrbőrig érnek.
A német fürjészeb teste – A mar erős és jó meghatározott, a hát rövid és feszes, az ágyék erősen izmolt ezért széles megjelenésű. A mellkas elölről nézve ovális, oldalról nézve a könyök ízület alá ér. Alsó vonal és a has – mérsékelten felhúzott az utolsó bordától hátrafelé. Az alsó oldalt a lehető legnagyobb mértékben véfő szőrzet és aljszőrzet borítja.
FAROK: Nyugalomban, egyenesen a felső vonal folytatásában vagy lefelé hordva. Amikor éber vagy izgatott, enyhén felfelé kell vinni, és élénken integet. A sérülések elkerülése érdekében a farkat a születést követő első három napban legfeljebb egyharmaddal kell lerövidíteni (dokkolni). Azokban az országokban, ahol a dokkolás nem engedélyezett, a farok természetes maradhat.
Az első végtagok: előlről nézve egyenes és párhuzamos, oldalról nézve a lábak jóval a test alatt helyezkednek el. A talajhoz képest függőlegesen állnak.
A hátsó végtagok: oldalról nézve jó szögletek fedezhetőek fel a térd, és a csánkízületekekben. A comb széles és nagyon izmos.
Szőr: Erős, szorosan illeszkedő, többnyire hullámos, néha göndör (asztrahán) vagy sima, hosszú szőrzet, vastag aljszőrrel. A haj nem túl hosszú, sokkal kevésbé vékony vagy akár selymes. A tarkón, a bőrön és a faron, gyakran göndör. Comb: Széles és nagyon izmos, jó szögelés a medence és a comb között. A lábak és a farok hátsó része jól tollazott. Gyakran fodros a nyakon (jabot). A hason is jól bevont. Pofa és koponya: Szőr rövid, de sűrű. A bőröket fürtök vagy sűrű hullámos szőr borítja, amely a belső szélükön is túlnyúlik. Az ujjközi rések sűrű, de nem túl hosszú szőrrel rendelkeznek.
Szín: A német spánielt két színváltozatban tenyésztik:
• Egyszínű
barna és ritkábban vörös*, beleértve az összes előforduló vöröses árnyalatot
(például róka- vagy szarvasvörös). Ezenkívül gyakran fehér vagy kipipált
jelekkel a mellkason és a lábujjakon.
• Barna roan, ritkábban vörös* roan. Alapszínként a barna vagy vörös* haj
szorosan keveredik a fehér hajjal. Gyakran barna vagy vörös* fejjel, valamint
foltokkal vagy nyereggel az egész háton.
Ebbe a színváltozatba tartoznak még a fehér alapszínnel és nagy barna vagy
vörös* foltokkal tarkított színminták, valamint a «tigris» minta, ahol a fehér
alapszínt ráadásul barna vagy vörös* hajfürtökkel szórják meg vagy pipálják
meg, akár ha egyszínű szülőktől tenyésztették ki. Mindkét színben
előfordulhatnak piros* jelek («Márka») a szemeken, a pofán, a lábakon és a
kerek szellőzőnyíláson.
Német fürjészeb eredete
A „Wachtelhund” kifejezés is történelmi eredetű.
A német spániel tenyésztése egy méneskönyv szerint a századfordulón kezdődött. A fajta ősatyja «Lord Augusta 1834 L» volt, aki Staufenbergből (Felső-Bajorország) származott. A tiszta tenyésztés néhány alkalmas szukával kezdődött. Eleinte csak barna (néha fehér jegyekkel ellátott) és fehér-barna kutyákat tenyésztettek, utóbbiak fején és lábán időnként kis barna (piros) jegyekkel, az ún. A «Baby auf der Schanze 1838 L» szukán keresztül a barna roan szín jelentkezett a fajtában.
Rudolf Friess (RF), aki évtizedeken át befolyásolta a német spániel tenyésztését, bevezette a barnák és a spánielek külön színtenyésztését. Mindkét színtörzsön belül gondosan megtervezett párosítással sikerült megteremtenie azt a fontos előfeltételt – a kis génállomány ellenére -, hogy távol maradjon a beltenyésztés okozta károktól.
A színtörzsek elkülönítése a kutyák némileg eltérő beállítottsága miatt is ésszerűnek tűnt.
FCI OSZTÁLYOZÁS: 8. csoport retrieverek, kipirosodó kutyák, vízi kutyák. A barnák, mint rövidtávú vadászok, könnyebben ráveszik őket a vadra vadászni az ágyúk felé, a barna roan színűek távolsági vadászként, különösen szívesen követik a nyomot.
A diszpozícióbeli különbség ma már nem tekinthető érvényes megkülönböztetésnek a két törzs között, mivel időközben különböző okok miatt számos párosodás történt a két törzs között. Általában azonban az elválasztás ma is a fajtán belüli nem rokon vértározó megőrzésének számít.
A német spánielt kizárólag a vadászok tenyésztik és tenyésztik vadászok számára, mint kipirosodott és sokoldalú vadászkutyát.
