7 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Bourbonnais-i vizsla jellemzői
Ebben a bejegyzésben a Bourbonnais-i vizslát szeretném nektek bemutatni. Amennyiben ilyen kutyafajtát szeretnél új családtagnak mindenképpen érdemes elolvasni, hogy illeni fog e hozzád és az életviteledhez (vagy a mostani vagy a jövőben elképzelt életviteledhez, gondolva itt egy családalapításra).
Természetesen a Bourbonnais-i vizsla is az elfogadott kutyafajták közé tartozik ezért szerepel az FCI rendszerében is. Az FCI rendszerében 179-es sorszámmal fogod megtalálni Eredeti neve: BRAQUE DU BOURBONNAIS, angol neve: BOURBONNAIS POINTING DOG. Ez a vizslafajta Franciaországból származik.
Bourbonnais-i vizsla eredeti felhasználása
Elsősorban fogolyra és szalonkára használják. A legnehezebb terepviszonyokhoz is könnyen alkalmazkodik.
Bourbonnais-i vizsla temperamentuma
A családtagokkal kedves és ragaszkodó. Vadászat közben szenvedélye és intelligenciája lehetővé teszi számára, hogy könnyen alkalmazkodjon a legváltozatosabb terepekhez és vadakhoz. Kereséskor természetesen felemeli a fejét, hogy megtalálja az illatot, bizonyítva alkalmasságát a hasznos és pontos mutogatásra.
Bourbonnais-i vizsla tanítása
Az szerintem egyértelműen látszik, hogy egy vadászatra tenyésztett kutyafajtáról van szó amihez párosul az intelligencia. Ebből adódóan nem árt ha olyan gazdi mellé kerül aki kellő tapasztalattal rendelkezik és sikeresen tudja majd együttműködésre tanítani kutyáját.
Bourbonnais-i vizsla megjelenése
Közepes méretű rövid szőrű, közepes arányú brachimorf típusú, robosztus felépítésű tömör és izmos kutyafajta. Erős benyomást kelt anélkül, hogy az elegancia rovására menne.
A kan kutya marmagassága: 51-57 cm
A szuka kutya marmagassága: 48-55 cm
Fontos arányok:
- A test hossz egyenlő, vagy valamivel nagyobb, mint a marmagassága.
- A mellkas mélysége megegyezik a marmagasság felével, vagy valamivel több, mint a fele.
- A fang hossza valamivel kisebb, mint a pofa hossza.
Bourbonnais-i vizsla standard szerinti megjelenése
A feje alapvetően úgynevezett körte alakú, és jól arányos a testtel. A koponya minden oldalról kerek. Az oldalak lekerekítettek, a koponya és a pofa tengelyei párhuzamosak, vagy elől nagyon enyhén eltérhetnek.
Az orrlyukak szélesek és jól nyitottak. Az ajkak nem túl vastagak, a felső ajkak lefedik az alsó ajkakat anélkül, hogy túl nagy ráncot képezne a száj sarkánál. Teljes fogazattal rendelkezik, ollós harapással.
A Bourbonnais-i vizsla szemei: Nagy, többé-kevésbé lekerekített, mogyoróbarna vagy sötét borostyán, a szőrzet színétől függően. A megjelenés kifejező, kedves és intelligens. A szemhéjak jól pigmentáltak
Fülek: Közepes hosszúságúak, elérhetik vagy túlnyúlhatnak a torkon. Alapjuk, meglehetősen széles, szemmagasságban vagy valamivel felette van rögzítve, ami értékelendő. Természetesen az arcra lógnak, laposan vagy enyhén befelé görbülve.
Bourbonnais-i vizsla teste: felső vonal egyenes és jól tartott, a mar jól meghatározott. A farka egyes kutyák esetében farok nélkül születnek. A farka meglehetősen alacsonyra van állítva, azokban az országokban ahol tilos a dokkolás a farkát a felső vonal alatt kell tartania.
Az elülső végtagok, nagyon izmosak. A hátsó végtagok erős csontozattal rendelkeznek, nagyon jól látható izomzattal.
Bourbonnais-i vizsla szőrzete: Finom, sűrű és rövid; egy kicsit durvább, és néha hosszabb is, hátul. A fejen és a füleken a szőrnek vékonyabbnak és rövidebbnek kell lennie.
Szőrzet színváltozatai: A fehér folt nagyon invazív, finom barna ketyegéssel (korábban „bortörmeléknek” nevezték) vagy őzbarna foltokkal (korábban „barackvirágnak”) és minden változatával. A fül általában ugyanolyan színű, mint az alapszín, és többé-kevésbé kullancs. A fehér és a színes szőrszálak intim keveréke is elfogadott, amely általános rózsás színt ad. A fejen, akárcsak a testen, a színes foltok csak kis számban és méretben fogadhatók el.
Eredete
A Bourbonnais-i vizsla már 1598-ban ismert volt („Természettörténet”, Aldovrandi – Nemzeti Könyvtár). Az ókori szerzők a vadász kellemes társaként írták le, szívós és egészséges megjelenésű. Fehér bundáját teljes egészében finom barna vagy őzbarna pettyek borítják.
Az 1930-as évek tenyésztői egy „fakólila” színű szőrzetet akartak előírni, valamint azt a kötelezettséget, hogy természetesen rövid farokkal születhessenek. Ez a szigorú szelekció veszélybe sodorta a fajta létét. Az 1970-es években egy tenyésztőcsoport úgy döntött, hogy a Bourbonnais-i vizsla túléléséért dolgozik.
A fajta jelenlegi állapota lehetővé teszi számunkra, hogy magabiztosak legyünk a fajta jövőjét illetően.
