8 perc a tartalom elolvasásának időtartama
A norvég kopó nevét Wilhelm Conrad Dunker norvég kapitányról kapta, aki a 19. század első felében több illatkutyafajta keresztezésével hozta létre ezt a fajtát.
A norvég kopó jellegzetes vonása mindig is a kék márványos (merle) szőrzet színe és a dajka, bár a fajtaszabvány más színeket is megenged. A második világháború alatt a számok csökkentek, de az érdeklődés a háború után és egészen az 1970-es évekig jelentősen megnőtt, majd a népszerűség ismét visszaesett. Az 1980-as években a fajta nagyon homogén volt, kiváló vadászati képességekkel. A beltenyésztés miatt azonban a legtöbb kutya túlságosan közeli rokonságban állt, ezért több szakaszban nyújtották be a kérelmet, és végül néhány keresztezést is megadtak, ami a fajta sokkal jobb genetikai variációt és egészséget eredményezett, megőrizve a tipikus és pozitív tulajdonságokat.
Dunker – Norvég kopó jellemzői, megjelenése
Kezdjük is néhány általános tudnivalóval a Dunker kutyafajtáról, eredeti neve: Dunker, angol neve: Norwegian Hound vagy ismert még the norwegian national harehound. Sajnos a fajtát saját hazáján kívül nem ismerik sok helyen ennek okán csak hazájában fellelhető.
Keresztezésből egy nagyon sokszínű vadászkutyát hoztak létre, aminek hála még ma is létezik ez a fajta, de szerepe már átalakult és többnyire családoknál található meg inkább, mint társkutya. Közepes méretű, határozottan téglalap alakú, erőteljes felépítésű, de súlya megfelelő termetéhez képest.
Norvég kopó temperamentuma
A norvég kopót a régi idők szívós és robusztus “illatkutyájának” tartják, kiváló temperamentumú kutyának. Az illetkutyák onnan kapták a nevüket, hogy szaglás/illat után tájékozódnak. A fajtát erős idegzet, valamint kifejezetten társaságkedvelő és bizalom jellemzi, ez természetesen megnyilvánul abban is, hogy kifejezetten szoros köteléked tud kiépíteni gazdájával. Felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt jól kijön, az idegeneket kedélyesen üdvözlik. A gazdák véleménye szerint kifejezetten szelídek és toleránsak.
Szerintem temperamentum tekintetében kifogástalan fajtáról van szó, ennek ellenére megkérdőjelezhető, hogy alkalmas-e társállatként való tartása. Ennek oka, hogy mivel vadászkutya extrém igénye van a testmozgásra, aztán meg sem említem milyen hangja van.. brutál hangos 😀 Amit mindenféleképpen szeretnék megemlíteni az a zsákmányszerzési ösztön, ami azonnal beindul ha valami kis szőrös állatot lát. Természetesen ezen lehet enyhíteni ha már pár hónapos korától macskával szocializálódik, de ettől függetlenül nem hagynám őket kettesben.
Amennyiben nincsenek kielégítve a dunker igényei sajnos az egyet jelent a “bajjal”, ásni, ugatni, rágni fog mindent, amit talál vagy lát.
Köztudott, hogy jól szerepeltek a vadászati próbákon, így a vadászkutya és a társkutya kiváló kombinációjaként jellemezhetők. Jó temperamentumának és nyitott természetének köszönhetően a fajta is könnyen képezhető, de a képzést elég hamar el kell kezdeni.
Norvég kopó tartása
Tanítása
Képzését elég hamar el kell kezdeni, fontos, hogy a gazda falkavezér is legyen, mert különben gyorsan átveszi a falkavezér szerepét és nem fog figyelni a gazdára. A tanítás során figyelmét a szagok gyorsan elterelik, ezért sajnos ezzel együtt jár az is, hogy a gazdájának parancsait figyelmen kívül hagyja. Következtetésképpen nem ajánlott kezdő gazdik számára csak és kizárólag tapasztalt gazdik számára ajánlott.
Egészségi állapota
Bár a Dunker aktív kutya, hajlamos bizonyos egészségügyi problémákra. Ennek oka a fajta viszonylagos ritkasága, ami azt jelenti, hogy korlátozott volt a tenyésztése, ezért a tenyésztők más fajtákat is bevontak a génállomány bővítésére. A kutyának esetleg fül és csípő problémái lehetnek, de kellő figyelemmel ez kiküszöbölhető. Hajlamos az elhízásra, ha keveset mozog, ezért a folyamatos mozgásra kellő figyelmet kell szentelni. A táplálékát 2-3 étkezésre elosztva kell számára odaadni, ezzel csökkentve a gyomor terhelését.
Mozgásigénye
Ha edzésről van szó, gondoljon a Dunkerre, mint egy nagyszerű futótársra a maratoni edzés során, nem pedig egy laza sétálgatásra, ez egy gyorsaságigényű kutya, aki nem elégszik meg azzal, hogy sokáig egy helyben pihen.
A Dunkernek minden nap sokat kell mozognia, hogy boldog legyen. Ez erőteljes, legalább egy órán át tartó futásokat jelent, nem pedig egy enyhe sétát a háztömb körül.. A Dunker szeret barangolni, és póráz nélkül megragadhatja az alkalmat, hogy felfedezzen. Ez azt jelenti, hogy pórázon kell tartani, mert különben szagot fog és bizony követni is fogja azt a szagot. Ha mozgásigényét kielégítjük, akkor a világ legnyugodtabb kutyájává válik.
Érdekesség a Dunker fajtáról
A többi illatkutyához hasonlóan neki is leesett füle van. Ezeknek a füleknek van célja is, mégpedig az illatanyagok terelése. Bizony! Ez azért van így, mert a szelíd csapkodás, ahogy a kutya a földet szimatolja, mikro-levegőáramokat hoz létre, amelyek az illatmolekulákat az orr felé terelik.
