8 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Nivernais-i griffon jellemzői
Ebben a bejegyzésben a Nivernais-i griffon-t szeretném nektek bemutatni. Amennyiben ilyen kutyafajtát szeretnél új családtagnak mindenképpen érdemes elolvasni, hogy illeni fog e hozzád és az életviteledhez (vagy a mostani vagy a jövőben elképzelt életviteledhez, gondolva itt egy családalapításra).
A hivatalos fajtaleírást 2004-ben jészítették el ehhez a kutyafajtához. A leírást John Miller és Raymond Triquet készítette.
Vadászkutyáról van szó ezért szerintem nem fogsz meglepődni ha azt mondom, hogy Franciaországból származik. Angol neve: Griffon Nivernais. Az FCI rendszerében 17-es szabvány sorszámmal rendelkezik.
FCI besorolása:
FCI fajtacsoport: (VI.) Kopók és rokon fajták
FCI szekciók: (1.) Kopók
FCI típus: (1.2) Közepes méretű kopók
Nivernais-i griffon eredeti felhasználása
Eredetileg vaddisznó vadászatra használták, vadászat közben szagló kutya ként használták. Csapatban és egyénileg is vadásztak vele, mert mind a két féle képpen megállta a helyét.
Nivernais-i griffon természete
Nagyon szereti a nehéz terepet és bozótosokat. Rettenetesen bátor kutyáról van szó, de semmiféleképpen nem vakmerő.
Rendkívüli bátorsága és kezdeményezőkészsége lehetővé teszi, hogy vaddisznó vadászatra kis létszámban is tökéletes legyen.
Vadászatra nagyon könnyen tanítható, de sokszor mutatkozik makacsnak és önállónak. Ebből adódóan csak tapasztalt gazdik mellé ajánlom.
Már kiskorától kezdve el kell kezdeni tenítani, hogy felnőtt korára egy engedelmes kutyát kapj. Mondanom sem kell, hogy póráz nélkül ne nagyon sétáltasd mert ha szagot fog akkor sajnos nem biztos, hogy parancsszóra vissza fog jönni hozzád. Valamint más kisebb testű háziállatokkal is meg kell tanítani, hogyan éljen együtt.
Nivernais-i griffon megjelenése
Első ránézésre egy kemény szikár kutya látványa tárul elénk akinek kifejezetten kócos bundája van, ennek eredménye egy roppant strapabíró kutyafajta.
A Nivernais-i griffon nem a gyorsaságra hanem a hosszútávú munkavégzésre let kitenyésztve.
A kan kutya marmagassága: 55-62 cm
A szuka kutya marmagassága: 53-60 cm
FCI szabvány szerinti megjelenése
A Nivernais-i griffon koponyája csaknem lapos és közepes szélességű, oldalait csak enyhén kifejezett járomívek határozzák meg. Az orr mindig fekete.
Az ajkak csak enyhén fejlettek éppen fedik az alsó állkapcsokat. Az állon enyhe szakáll látható. Ollós harapással rendelkezik, néha sík harapással.
A szemek sötét színűek a tekintete élénk és átható. Fontos a szemöldök jelenléte, de ne takarja ki a szemet.
A fülek: A szem felső szintjével egy vonalban lógnak, közepes szélességűek. A fülek végén enyhén befelé fordulóak.
Nivernais-i griffon farka: magasan tartja, nem túl hosszú. Csendes nyugodt állapotban vízszintes alá kerül. Mozgás közben aktív állapotban felfelé áll és akár a hátára is hajlíthatja a végét.
Bőr: Rugalmas és meglehetősen feszes az egész testen szorosan illeszkedik. Természetesen alkalmazkodott a zord körülményekhez kifejezetten vastag bőrrel rendelkezik. Pigmentált a bőre, elszórva fekete foltok találhatóak a testen.
Szőrzet típusa: Hosszú és bozontos, kellően erős és durva. A has és a comb belső része is szőrös.
Nivernais-i griffon szőrzetének színváltozatai: Mindig sötétített, azaz a haj végei mindig sötétebbek, mint az alap (fekete rátét). A barna szín többé-kevésbé sötétíthető, de soha nem narancssárga.
A sötétített vége kék színt kölcsönözhet. A szőr végének sötétedésének mértékétől
függően a szőrzet sötétebb vagy világosabb.
A szőrzetben többé-kevésbé nagy arányban szétszórt fehér szőrzet jelenléte tolerálható, és világosszürkétől átmenő árnyalatokat eredményez, beleértve a vaddisznószürkét is
A szőrzetet leggyakrabban a szemöldök, az arc, a mell, a végtagok végein és a farok alatt barnulás jelzi. Ez a jellegzetesség, amely nagyon jól látható a kölykön, gyakran csökken az életkorral.
A szőrzetet az alapszín, a fekete ráterített szőrzet szétterülése, valamint a ritka fehér szőrrel való esetleges asszociáció jellemzi. Így írják le például a „feketével nagyon enyhén beborított őzbarnát” (nyúlbunda), a „feketével bevont homokot” (farkasszürke), és a „kékkel borított őzbarnát” (kékszürke). A mellkason fehér folt tolerálható.
Nivernais-i griffon erdete
A Griffon Nivernais a gallok által használt gall kopóktól (Canis Segusius) és a szürke Saint Louis-kutyáktól származhat.
Ezt a fajtát 200 éven keresztül, egészen XI. Lajos uralkodásáig nagyra értékelték, majd I. Ferenc elhagyta a királyi falkában, aki inkább a fehér kopókat kedvelte.
Ennek ellenére egyes Nivernais régió nemesei egészen a francia forradalom idejéig (1789) megőrizték, amikor is úgy tűnt, hogy a fajta eltűnt.
Egy évszázaddal később a Griffon Nivernais-t, amelyet gyakran „a régió kutyájának” neveznek, újjáteremtették azokból az alanyokból, amelyeket a fajta eredetének bölcsőjében őriztek.
A XIX. század végén és a XXe. elején ezek a kutyák új vért kaptak a griffon vendeentől, a rókakopótól, majd a vidrakopótól, így a kutyafajta azóta is változatlan maradt.
