7 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Ebben a bejegyzésben a Schiller kopót szeretném nektek bemutatni. Amennyiben ilyen kutyafajtát szeretnél új családtagnak mindenképpen érdemes elolvasni, hogy illeni fog e hozzád és az életviteledhez (vagy a mostani vagy a jövőben elképzelt életviteledhez, gondolva itt egy családalapításra).
Eredeti neve: SCHILLERSTÖVARE – ezen a néven fogod megtalálni az FCI rendszerében is. Erre azért lehet szükség, hogy amennyiben ilyen kutyát szeretnél magad mellé tudd mik a kutya hivatalos szabványai.
A kutyafajta származási helye Svédország.
Au FCI elég későn 2017-ben készített hozzá hivatalos leírást és 131-es sorszámmal vette fel rendszerébe.
Schiller kopó FCI besorolása
Az FCI a Raymond Triquet által készített fajtacsoportosítást használja a kutyafajták csoportosítására. 10 fajtacsoportot különböztetünk meg amiket még tovább lehet bontani szekciókra és típusokra.
Fajtacsoport: (VI.) Kopók és rokon fajták
Szekció:(1.) Kopók
Típus: (1.2) Közepes méretű kopók
Schiller kopó temperamentuma
Vadászkutyához mérten élénk és figyelmes kutyafajta.
Schiller kopó eredeti felhasználása
Szagló vadászkutya, nyúl és róka vadászatára használják. Ez nem egy falka vadászkutya, nem vadászik párban, és nem használják szarvasvadászatra sem.
Schiller kopó megjelenése
Jó arányú, enyhén téglalap alakú, inas és nemes, gyorsaság és erő benyomását keltve. Színe barna, fekete köpennyel.
A kan kutya marmagassága: 53-61 cm, ideális esetben 57 cm
Szuka kutya marmagassága: 49-57 cm, ideális méret 53 cm
FCI szerinti szabvány megjelenés
Fontos arányok: enyhén téglalap alakú test és hosszúkás fej.
A koponya mérsékelten ívelt és legszélesebb a fülek között. Az orr fekete és jól fejlett orrlyukakkal. A fang hosszú és az orrnyereg egyenes és párhuzamos a koponya vonalával. Mind elölről, mind oldalról nézve a fejnek háromszögletűnek kell lennie.
Az ajkaknak és a szájzugnak szorosan illeszkedőnek kell lenniük. Ollós harapással kell rendelkeznie.
A szemek sötétbarnák élénk kifejezéssel.
A schiller kopó füle lógó, magasra állított, kissé a koponya fölé emelkedik amikor a kutya figyel. Háromszög alakú, a fül hossza nem haladja meg a pofa felét. Puha lapos és elülső széle az archoz közel esik.
A nyak hosszú és erőteljes, szépen beleolvad a vállba. A nyak bőre rugalmas és szorosan illeszkedő. A hímeknek jól körülhatárolható ívvel kell rendelkezniük a tarkónál.
A schiller kopóra jellemző farok: A háttal egy vonalban van felállítva, egyenes vagy enyhén ívelt kard módra. Tövénél széles és hegye felé elvékonyodó. Hosszában eléri a csánkot. Amikor a kutya aktív és mozog a farkát nem viheti a hát szintje felé.
Elülső végtagok erős csontozattal rendelkeznek összhangban a kutya általános megjelenésével. Az elülső lábak egyenesek és párhuzamosak legyenek egymással.
A hátsó végtagok hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak.
A schiller kopó szőrzete: Durva, nem túl rövid, nagyon közel fekszik a testhez. A fejen, a füleken és a lábak elülső részén a szőrzet rövid és sima legyen. A farok alatt és a comb hátsó részén a szőrzet kissé hosszabb lehet.
A schiller kopó színe: Barna, jól meghatározott fekete köpennyel. Fekete a nyak és a hát, a vállak felső része, a törzs oldala, az ágyék és a farok felső része.
Barna a fejet, a torkot, a mellkast, a vállak alsó részét, az elülső lábakat, a csípőig érő hátsó lábakat és a farok alatt is. Barna szín árnyalatokban az aranytól a gazdag és mély barnáig.
Enyhe fehér foltok a mellkason és a lábujjakon megengedettek. A barnulásba keveredett fekete szőr felnőtt példánynál nem megengedett. A fekete foltok az arcokon azonban megengedettek
Schiller kopó története
Az 1886-os első svédországi kutyakiállításon mintegy 189 illatkutya volt kiállításon. Köztük volt egy Tamburini és Ralla 1 nevű nővére és bátyja, akik egy farmer, Per Schiller tulajdonában voltak.
A Kaflås birtokon tartott híres vadászkutyák leszármazottai. Ezek a kopók valószínűleg DélNémetországból származtak. Meglehetősen kicsik voltak, barna színűek, fekete köpennyel és enyhe fehér jegyekkel.
A Schillerstövare a továbbiakban svájci kopókon és jelentős számú brit kopókon, főként harriereken alapult. A fajta gyorsan homogénné vált, és a kontinentális típus dominált.
A Schillerstövare fajtát a svéd KC. 1907-ben ismerte el fajtaként.