7 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Ebben a bejegyzésben a Pikárdiai juhászkutya kutyafajtát szeretném nektek bemutatni. Amennyiben ilyen kutyát szeretnél új családtagnak mindenképpen érdemes elolvasni, hogy illeni fog e hozzád és az életviteledhez.
Az eredeti francia nevén Berger De Picardie / Berger Picard vagy ahogyan a FCI nyilvántartásában is szerepel angolul: Picardy Sheepdog. Magyarul előfordulhat az alábbi megnevezés is: Picardy juhászkutya.
Az FCI francia kirendeltsége 2010-ben készített róla leírást és így elfogadták, mint önálló kutyafajta. Az FCI 176-os szabvány sorszámmal vette fel. A leírás érdekessége, hogy Jennifer Mulholland és Raymund Triquet készítette. Az a Raymund Triquet aki a fajta csoportosítást készített a kutyafajták besorolásához.
Pikárdiai juhászkutya FCI besorolása
Az FCI besorolása alapján az I. csoportba tartozik ami a (I.) Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák) csoportját hivatott jelölni. Ezen belül a juhászkutyák szekcióba tartozik.
Pikárdiai juhászkutya természete
Kifejezetten nyugodt természetű, nem agresszív, nem félnek és nem ideges típusok. Egy kutyában összpontosul az engedelmesség és a félelmet nem ismerés. Ezek a nagyszerű tulajdonságok teszik lehetővé, hogy könnyen el tudja végezni a feladatait – feladatai: juhnyájak hajtása és védelme. Mindemellett nagyon jó házőrző és kiváló családkutya. Kifejezetten élvezi a gyerekek társaságát és a szoros kapcsolatot a gyerekekkel.
Eredeti felhasználása pásztor- és házőrző kutya. Ebből adódóan a mozgásigénye nagy. Illetve mivel napi szinten volt neki feladata, így szellemileg is kell vele foglalkozni, nem elég fizikailag fárasztani.
Városban tartás esetén napi többször is igénylis a sétáltatást vagy kutyafuttató igénybevételét.
Már kölyökkorában jó ha minél több emberrel és állattal találkozik, hogy a későbbiekben ne legyen probléma a bizalmatlanság és felhőtlenül tudjon játszani más kutyákkal is a kutyafuttatón.
Pikárdiai juhászkutya megjelenése
A pikárdiai juhászkutya közepes megjelenésű kutya. Szilárd, szívós, izmos és jó felépítésű. Különlegessége, hogy minden mozdulatával elegáns marad. Élénk és éber arckifejezés jellemzi ami párosul robosztus megjelenésével.
Pikárdiai juhászkutya FCI szerinti megjelenése
A Pikárdiai juhászkutya közepes arányú. A testhosszának a válltól a farpofa pontjáig valamivel többnek kell lennie, mint a marmagasságnak (5-8%). A szuka pikárdiai juhászkutyák általában valamivel hosszabbak, mint a kanok.
Feje: Arányosnak kell lennie a kutya testével, nem kelthet hosszúkás benyomást. A homloka nem lehet lapos enyhén domború megjelenésének kell lennie, középen minimális mélyedéssel. Orra mindig fekete, nagy orrnyílásokkal. A szemei közepes méretűek és oválisak. Mindig sötét színűek – a szőrzet színétől függően lehet sötétebb vagy kicsivel világosabb, de soha nem lehet világosabb, mint a mogyoróbarna. A fülei mérsékelt méretűek, mindig természetesen módon felegyenesedve állnak.
A pikárdiai juhászkutya teste szilárd, izomzata kifejezetten karcsúvá teszi.
Lábai: Erősek és szorosan a testhez simulnak, hátulról nézve párhuzamosak, oldalról nézve pedig egyenesek.
Mozgása mindig elegáns és könnyed.
Szőrzete: kemény, félhosszú az egész testen 5-6 cm hosszúnak kell lennie. Elfogadott színek: barna, barna sötét fedéssel, szürke (sötét). Az elülső mellkason és a lábvégeken megengedett egy enyhe fehér folt.
A hosszú szőrzet miatt ajánlott rövid időszakonként átnézni a bundáját és csomó mentesíteni a szőrzetét.
A kan kutya marmagassága: 60-65 cm
A szuka kutya marmagassága: 55-60 cm
Pikárdiai juhászkutya története
A pikárdiai juhászkutya nagyon rég múltra tekint vissza, ezért egyáltalán nem biztos, hogy a Picardie régióból származik. Régen széles körben elterjedt kutyafajta volt jó juhászkutya és marhakutya képességei miatt, szinten egész Északnyugat-Európában.
Paul Megnin 1922-ben dolgozta ki az első erre a fajra adott standardot. A fajta már 1925-ben megkapta az elismerést, hogy önálló kutyafajta.
A II. világháború után kezdtek el ismét komolyabban érdeklődni a fajta irán. Azt ezt követő időszakban viszont nehézségekbe ütköztek a hivatalos elismerés megszerzésében. Végül 1964-ben hagyták jóva az új fajta standardot.
