5 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Ebben a bejegyzésben a Szerb kopót szeretném nektek bemutatni. Amennyiben ilyen kutyafajtát szeretnél új családtagnak mindenképpen érdemes elolvasni, hogy illeni fog e hozzád és az életviteledhez (vagy a mostani vagy a jövőben elképzelt életviteledhez, gondolva itt egy családalapításra).
A Szerb kopó angol néven: Serbian Hound – ezen a néven találod meg az FCI rendszerében is. Eredeti nevén: Srpski Gonic.
A kutyafajta származása Szerbia, ennek eredményeképpen a kutyafajta tulajdonosa: Szerbia
Szerb kopó FCI besorolása
Az FCI hivatalosan 10 fajtacsoportok hozott létre, a kutyafajták kategorizálására, a Szerb kopó ezen belül az VI. fajtacsoportba tartozik ami a (VI.) Kopók és rokon fajták jelöli. Ezen belül a közepes termetű kopók szekciójába tartozik.
Szerb kopó eredeti felhasználása
A kutyafajta eredeti felhasználása vadászkutya, ezen belül szagló vagy nyomkövető vadászkutya.
Szerb kopó természete
Kedves és kifejezetten élénk temperamentummal rendelkezik. Megbízható és figyelemre méltó szívósággal rendelkezik.
Szerb kopó megjelenése
Közepes méretű vadászkutya erős testalkattal és tele energiával.
Kan marmagassága: 46-56 cm
Szuka marmagassága: 48-49 cm
Serbian Hound megjelenése az FCI szerint
Feje: Keskeny koponyaalap ami nagy hosszúsággal párosul. Profilból nézve a koponya enyhén lekerekített. Az orra mindig fekete, ettől eltérő szín nem megengedett.
Az ajkak széleinek feketének kell lennie, teljes ollós harapással.
A szeme közepes méretű, ovális, enyhén ferdén álló.
Fül magasan tűzött közepes hosszúságúak és lelógó.
A teste enyhén hosszúkás, 10%-kal hosszabb, mint a marmagasság.
A farka a tövénél széles és fokozatosan keskenyedik, enyhén felfelé ívelt.
Végtagjai erőteljesek és jól izmoltak, párhuzamosak.
Szőrzete: Rövid, dús, szikkadt, meglehetősen vastag, az egész testen jól elterülő
aljszőrzet. A comb hátsó részén és a farok alsó részén kissé hosszabb a szőr.
Vörös (róka színű), a sárgásvöröstől a rozsda tónusig, fekete köpennyel vagy
nyereggel. A köpeny vagy a nyereg egészen a fejig ér, amelyen a halánték mindkét
oldalán fekete foltok láthatók; a mellkason 2 cm-nél nem nagyobb átmérőjű, kerek
fehér jel megengedett.
Szerb kopó története
A fajta első leírása Balkán illatkutya néven 1005-ből származik, ezért hálásak vagyunk Frank Laskának, aki ezt a fajtát más illatkutyákkal együtt leírta.
Az első szabványt 1924-ben dolgozták ki, de az FCI csak az 1940. május 14-i bledi ülésén fogadta el az 1939-ben Stockholmban már bejelentett szabványokat, és ezek között szerepelt a balkáni illatkutya is.
Mivel a fajta Szerbiában volt a legelterjedtebb, a Jugoszláv Kinológiai Egyesület irányította a tenyésztést és vezette be az első bejegyzéseket a hivatalos méneskönyvbe.
1996. november 12 -én az F.CI Főbizottsága koppenhágai ülésén megtárgyalta a Jugoszláv Kinológiai Egyesület éves közgyűlése által előterjesztett indítványt, és elfogadta, hogy a balkáni illatkutya elnevezést a szerb kopóra cseréljék.
