5 perc a tartalom elolvasásának időtartama
Az Ardenni pásztorkutyánál ritkán látni jobb és kitartóbb munkakutyát. 2002-ben került az FCI által elfogadott kutyafajták listájára 171-es számmal.
Az ardenni pásztorkutya eredeti neve Bouvier Des Ardennes. Az FCI által ma is használt fajta standard leírása Jean-Brown és Triquet által készült. Az Ardenni pásztorkutya a belga kutyák közé tartozik.
Ardenni pásztorkutya FCI besorolása
Az FCI iránymutatása alapján az I. fajtacsoportba tartozik a Juhász- és pásztorkutyák (kivéve svájci pásztorkutyák) csoportjába. Ezen belül a Pásztorkutyák szekciójába.
Ardenni pásztorkutya jellemzői
Régen azért tenyésztették őket, mert igazán jó marhakutyák, ami csupán annyit jelent, hogy nagyon jól érzik magukat a friss levegőn és kifejezetten jók szarvasmarha terelésben.
Természetesen a terelés mellett a szarvasmarhák őrzéséhez is tökéletesen megfelelnek.
A terelés kifejezetten kemény munka tud lenni egy kutya számára mind fizikailag mind szellemileg ezért méltán viselheti a nevet mint munkakutya.
Az ardenni kutya személyisége lehet kicsit eltér a megszokott pásztorkutya személyiségektől. Hatalmas energiával és mérhetetlen kíváncsisággal rendelkezik. Mindemellett kifejezetten játékos tud lenni.
Kifejezetten társaságkedvelő és nagyon alkalmazkodóképes. Pásztorkutyáktól eltérően kifejezetten makacs és önfejű tud lenni amikor meg kell védenie gazdáját vagy a területét.
Ardenni pásztorkutya megjelenése
A legegyszerűbben hátom szóval tudom jellemezni az ardenni pásztort: tömör, kompakt és izmos. Közepes méretű, roppant szívós és erős felépítésű kutyafajta kemény kócos szőrzettel.
Ardenni Pásztorkutya FCI szerinti megjelenése
Feje: Meglehetősen rövid és erős. Az orra széles és mindig kivétel nélkül fekete. Az ajkai vékonyak, szorosan illeszkednek egymáshoz, szegélye mindig fekete. Az állkapcsa kifejezetten erős, ollós harapással.
Szemek: közepes méretűek, nincsenek túl messze egymástól, enyhén oválisak.
Füle: Vágatlan, háromszögletű és mindig az égnek áll.
Nyaka: erős és izmos, hengeres.
Lábak: al első lábai kifejezetten erős csontozatúak és izmosak. Minden szögből jól látható, hogy egyenesen állnak és szemből nézve pedig párhuzamosak.
A hátsó lábak izmosak és hátulról nézve párhuzamosak egymással.
Ardenni pásztorkutya története
Ami nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez a kutya kifejezetten kemény és sokszínű múltra tekint vissza. Régen ismerték, mint tehénykutya is.
Nevét ez esetben nem megjelenéséről hanem a szarvasmarhák őrzésének és hajtásának köszönheti. Általában zord körülmények és nehéz terepeken kellett helytállnia.
A pásztorok csak a legszívósabbak és legkitartóbb példányokat hagyták maguk mellett. A 19. században szarvasok és vaddisznók felkutatására is használták őket.
A két világháború között viszont orrvadászkutyává váltak.
A 19. század végére ezek a hajtókutyák úgy néztek ki, mint a pásztorkutyák csak kemény kócos szőrzettel és erősebbek voltak és harapósabb.
Ezt követően a történetük napjainkig ismét egész viszontagságos hiszen a terelendő marhák csökkenésével a kutyák száma is csökkent és csaknem eltűnt.